1. hét

-Utazás
Sziasztok!!! Már is elrepült az első hét. Itt az ideje hát, hogy megírjam, mi és hogy történt.
Talán az érdekelhet benneteket elsőként,hogyan is vágtam neki az útnak:
Kicsivel több mint 1000 fontot sikerült megtakarítanom az útra, és volt egy repülőgép jegyem ami egy feladott pogyásszal együtt 18000 forintomba került. Lehetett volna olcsóbb is, kicsit korábban vásárolva jegyet.
Debrecenből reggel hétkor indultam útnak, mivel nem akartom hogy egy esetleges MÁV késés miatt bármi galiba legyen, így már jóval előbb sikerült odaérnem. Szerencsétlenségemre előző esti alkohol kicsit fejembe szállt, így hiába hoztam magammal könyvet, egy sort nem olvastam belőle, Ceglédre már kezdem magamhoz térni, de addig inkább a lóbőrt húztam. Észrevettétek egyébként hogy az Intercity-n ablak mellett hogy árad bennt a hideg? Én is épp hogy tűrtem, de egy másik szintén szundikáló fickó inkább magára rántotta kabátját.
No, Ferihegy, mikor decemberben voltam Pesten, már akkor kiszúrtam magamnak, hogy áhááá, ez itt a terminál... Másrészt, azzal a vonattal amivel utaztam mások is pont a mi járatunkhoz igyekeztek. Köztük volt egy srác, aki megkérdezte, hogy merre a terminál, így vele indultunk el, s hamarosan meg is tudtam, hogy ő is odamegy ahova én.
Bementünk, egyikünk se ült még repülőn, rövid idő után megérdeklődve kiderült hogy a csomagfeladás nálunk 10:30kor kezdődik, így még volt addig egy óránk, ami elég hamar eltelt. Szerencsére egy kivetítő sem működött Ferihegyen, ami csak később lett kicsit zavaró. Gyorsan feladtuk cuccunkat, biztonsági ellenőrzés, majd jöhetett a váróterem. Ültünk, ültünk, csak az előbb említett oknál fogva, nem tudtuk mikor-hova kéne menni. No majd a passportos fickók megmondták, hogy talán a 10-es kapu lesz az, s voi'la igazuk is volt. Én nem tudtam hogy van "passport check" de akkor rámszóltak hogy megkéne mutatni, ez gyorsan meg is történt(személyivel utaztam ki).
Még kis várakozás, majd be a buszokba, s rövidesen a géphez mehettünk. Őszintén szólva régen másmekkorának képzeltem el egy ekkora gépet, mondjuk már filmekben gyanítottam a vadászok és a bombázók arányán, hogy nem lehet sokkal nagyobb... Egy kéthajtóműves Airbus volt. Semmi extrával a fedélzeten, de hát ez kit érdekelt. Késve indultunk, így kicsit gyorsabban haladtunk, az út 2 órának volt tervezve, és ezt sikerült is tartanunk.
Fáradt lévén, egy fél óra út után én is aludtam. A felszállás jó volt, és a repülést is élveztem. Annyi szerencsétlenség volt, hogy a földet mindvégig felhők takarták, csak az angol partoknál lehetett látni mi van alattunk. Mindenesetre szép volt. És én is aludtam egy jót. Mire megérkeztem Lutonban, már minden rendben volt.

Lutontól Londonig
Leszállva egy elég hosszú passport sort kellett kivárni, ez után pedig el is váltam utastársamtól aki testvérével buszozni akart, engem terveim vonathoz szólítottak.
Fogtam, még a reptéren vettem egy jegyet, majd ingyen busz vitt a vonatállomásik, ahonnan a vonat közvetlen London StPancras-ig vitt. A célom Turnpike Lane volt, ahonnan gyalog mentem volna tovább. Mint később kiderült, ha itt rászállok a Victoria Line-ra, és megyek a Seven Sisters-ig sokkal közelebb lettem volna szállásomhoz, de ezt és a londoni távolságokat akkor még nem gondoltam volna. Sőt, akár busszal mehettem volna a Victoria Stationhöz is, mert a StPancrashoz kapcsolódó Kings Cross is ugyan úgy egyes zóna. A különbség csupán 5-8 fontnyi lett volna a busz javára. A vonatjegy 14 font volt.
Szóval Piccadilly Line, és irány Turnpike Lane. A metró jegy 4 font. A metró gyors, gyakran jár, és nem túl zsúfolt. Furcsa volt hogy majd mindenki vagy olvasott vagy mobilozott.
Leszálltam Turnpike Lane-nél és felhívtam az irodát, hogy lassan ott vagyok, mivel munkaidő végéhez közeledett, ezért már nem tudtak fogadni, így egy lakó engedett be. Node odáig még el kellett jutni. És itt jön a távolságokról alkotott első tapasztalatom. Én a West Green Road 162-ben lakok, na már most az egész utca olyan 800ig biztos van számozva, és én a rossz végén álltam, nagyon nehéz súlyokkal. Következmény: fájó vállak 2 napon át. Nagyon nehéz volt, és úgy éreztem sose fogom jól pakkomat, néha már inkább húztam vagy toltam volna, s volt olyan hogy 10 számonként meg-megálltam. S végül odaérkezés után már nem is nagyon csináltam semmit. A beengedő sráccal megismerkedtem, és ő még elkísért tesco-ba hogy keressünk egy átalakítót, hogy betudjam dugni a laptopot, elfelejtettem eddig venni ugyanis, hiába volt többször is eszembe. És vége, első nap.
Az út hosszról:
ébredés-debrecen-5:30kb
elindulás vonatállomásra: 6:10 - szerencsére kaptam segítséget Nati és Feri által
vonat indul 7:00kb Nati velem volt még :)
vonat ferihegyen kb 9:30 talán lehet kicsit korábban
repülőgép indul 1:00
repülőgép Lutonban: 2:00 ez már angol idő szerint
kiérés buszmegállóba: 2:45 sok volt a tökölés míg repülőgép betaxiszott, meg a passport
vonat lutonból indul: 15:30
stpancras - nem tudom mikor
turnpike lane - talán 16:15
lakás : talán 17:15 vagy még később, be is sötétedett, nagyon nehéz volt a cuccom

A hét maradékja
Az első éjszakám hálózsákban telt, és meg kell jegyezzem a szoba nincs agyonfűtve, mostmár jobban hozzászoktam, és annyira ez nem is baj.
Másnap elmentem az irodába megkötni a szerződést, csakhogy előtte szólni kellett volna... ÚGyhogy jöjjek vissza kettőre. No igen, akkor gondoltam megveszem az alap tisztálkodó szereket, majd sétálok egy nagyot. El teszkóba, majd vissza. Cuccok beszerezve. Majd le Stamforhill fele. Nem néztem térképet, de mentem, sokat, nagyon. Mikor úgy éreztem már ideje lenne visszaindulni visszaindultam. Pedig már a Temze illatát éreztem... Tévedtem, de erről később. Még sikerül 1-re visszaérnem irodához, úgyhogy még szemezgettem a környékkel. 2 szerződés kötés, majd visszajöttem a szállásra, kicsit megártott hogy hideg padokon ültem, kellett egy kis relax.
Másnap ismét főleg sétával telt a nap, az ismételt fázós éjszaka után rájöttem, hogy kell egy ágynemű szett. Aham, csak a terminus technicussal nem voltam tisztában. Gyors google... szóval nekem bedding kell!!! Ez az... Téves megint csak.
Elindultam hogy én majd beddinget veszek, gondoltam szétnézek, volt is a közelben egy, de gondolván én rafináltabb vagyok annál, előbb szétnézek. Na igen, de a West Green szépen le volt zárva, na jó, akkor levágunk. Hiba volt.
Sétáltam sétáltam, és nem igazán tudtam merre vagyok. No persze, tudtam hogy visszatalálok mert igyekeztem egy fele menni. No de már csak beddingért jöttem. Nézzük meg boltban.
Olyat találtam hogy duvet. Jó nagy volt gondoltam nem fognak ki rajtam veszek egyet. És kéne egy térkép is. Na ez a Sainsburyben nem volt, irány a benzinkút. Be is szereztem egy faszányos autóstérképet, azóta mindent meg is találok :)
Jó, irány vissza, erre még mindig le van zárva a West Green, megint hatalmas kerülő. No mi lesz most? Lassan hazaérek, kinyitom duvet, és kiderül, hogy a duvet az takaró. Remek, tehát még nem vagyunk kész. Gyorsan átszaladok a közeli boltba és ott már a pillow, cover, sheet szavak egyszerűségével sikerül beszerezni ami még hátra van. Eredmény: hihetetlen jól telő éjszakák.
Este még gondoltam elmegyek egy "közeli starbucksba", no igen ám, de itt a távolságok nem olyannak tűnnek mint Magyarországon. Megnéztem térképen, megbecsültem, de csak nem akart az lenni. Elindultam, West Green még mindig lezárva, pedig volt már vagy délután 3om...
Ok, kerülő. Elmegyek Turnpike Lane-i megállóhoz, majd megyek Turnpike Lane-en le, közbe beugrok vacsiért.
Majd irány Muswell Hill. No már most hogy hill, én nem vettem komolyan. Én azt gondoltam, hogy London az ilyen síkság. No mármost ehhez képest igen csak dimbes dombos a talaja, és Muswell Hill nem is kicsi ezek közül. Ebből következően volt vagy 1.5 óra oda az út és legalább annyi vissza. Elfáradtam, be kell valljam. De, ott fent gyönyörű a látkép, és voltam is Starbucksba, de ott jelenleg nem volt üresedés. Mindenesetre jövőhéten szét nézek többen is.
Szombaton még izomláz volt a lábamban, inkább neten keresgéltem állást, bérletet csak jövőhéten veszek, akkor már jobban kimozdulok. Küldtem el informatikai cégeknek is, hátha, de mint említettem, ez iránt nincsenek komolyabb reményeim. Egy barista meló ideiglenesen viszont úgy hiszem nem lenne rossz.

Gondolatok
Én Tottemhamban lakokt. Utcám egyik végén a Seven Sisters van, attól délre Stamford Hill és dél Tottemham található, északra Tottemham központja. Az utcámtől délre levő utcák már Harringay részét képezik, oda költöztem volna eredetileg, míg az utcám másik végén Turnpike Lane van, amitől északra Wood Green. Az én utcám pedig West Green, és keletre van Wood Green-től :).
Ami elsőre fura volt, hogy rengeteg a bolt, azóta rájöttem, hogy a főbb útvonalak ilyenek, míg a mellékutcákban csak lakások vannak. Nagyon erős számomra, hogy a házak össze vannak zsúfolva, sőt, az utcák is keskenyebbek, illetve a járdák is. Amikor az első egy-két nap elment mellettem egy double decker, be kell valljam megrémített :) A kocsi forgalom nagy, vasárnap is, az utcák azonban már szellősebbek. Ami az embereket a legkevésbé érdekli, az a piroslámpa. Ha nem jön autó, már mennek is át az úton. Sőt!!! Sok helyen ahol Magyarországon biztos lámpa lenni, itt nincs is egyáltalán.
A lakás nagyon jó. Jól felszerelt, kicsit hűvös, de hát be kell takarózni :) A szobám nagy, franciágyas, de meg is van az ára, heti 95 font. Ez pedig sok. Ha lenne munkám elviselhető lenne, de így észnél kell lenni :)
Zavar, hogy a városban kevés a növény, a távolságok meg hatalmasok, de ez inkább izgalmas mint rossz. Az élet itt drága, és a minimálbérnek meg van az ára. Tulajdonképp itt is minden elérhető tehát ha nem muszály, nem kell bemenni a belvárosba. Mind Tottenham, mind Wood Green viszonylag nagy központ. Wood Green, Tottenham és Harringay egyébként külföldiek által lakott főként. Érdekes látni a sok kultúra keveredését. Egyenlőre idegennek érzem magam itt, de lassan kezd változni a helyzet.
És nagyon hiányzik Nati...